Milyen papír kell a fotózáshoz?!

- Nincs hozzászólás

Akárcsak sok más szakma, a „Fényképészet m.n.s. TEÁOR 742001” is képesítéshez kötött. A legkönnyebben és leggyorsabban megszerezhető, hivatalos szervek által is elfogadott végzettség a cikk születésének az időpontjában a Fotográfus- és fotótermék kereskedő elnevezésű OKJ képzés. Ez a minimum amire szükségünk van a tevékenység legális, számlaképes végzéséhez.

Ezt a képzést akár már 12 hónap alatt is elvégezhetjük, és csak havi 4-5 napot kell a négy fal között töltenünk, vagy jobb esetben a gyakorlati helyszínen.
Igen, jobb esetben, ugyanis a tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb ilyen képzésen (persze tisztelet a kivételnek) a gyakorlati részekre nem fektetnek olyan hangsúlyt ami alkalmas lenne arra, hogy azok akik korábban még egyáltalán nem találkoztak a fotográfiával és fogalmuk sincs arról, hogy van élet az automata módon túl, vagy csak éppen bontogatják szárnyaikat, a képzés végén a megfelelő tudás birtokában hagyhassák hátuk mögött a képző intézmény iskolapadjait.

Hiszen ha valamilyen képzést, iskolát választunk, joggal várjuk el, hogy annak végeztével magabiztos tudással rendelkezzünk az adott tevékenység végzéséhez. Ezzel szemben többet fogunk tudni a művészettörténelemről és a kortárs fotográfiáról, mintsem, hogy pl. hogyan kezeljük az ügyfeleinket, vagy hogy hogyan írjunk meg egy egyszerű felhasználási szerződést, amennyiben olyan szerencsések vagyunk, hogy egy könyvkiadó az egyik könyvének a borítóján szerepeltetné az egyik általunk készített fényképet.

Persze a művészettörténet és a kortárs fotográfia szintén nagyon fontos része annak, hogy valakiből igazán jó fotós válhasson. A művészettörténet segít nekünk elsajátítani azokat az akarva-akaratlanul működő szabályokat, amelyek nélkül a képeink csak üres pixel és ezüsthalogenid halmazok lennének, a kortárs fotográfiából pedig mindig következtethetünk arra, hogy merre is tart a fotózás, mint művészet.

Amennyiben úgy döntünk, hogy a fotográfiát egyetemi képzés keretein belül szeretnénk tanulni, mindössze három iskola közül választhatunk és ezekből is csak kettőben találunk majd államilag finanszírozott képzést, ahol összesen nagyjából évente mindössze 50 fő körül van azoknak a tanulóknak a száma, akiknek esélye van eleget tenni ezen finanszírozási forma követelményeinek. Ez a három iskola egyébként a MOME, a Kaposvári- és a Budapesti Metropolitan Egyetem. Az előbbi kettőben találjuk az államilag is támogatott képzéseket, az utóbbi intézményben pedig mindenképpen saját, vagy sokkal valószínűbb, hogy szüleink zsebéből kell majd finanszíroznunk, fejünk megfelelő irányba történő tágítását.

Bármelyik iskola költségtérítéses képzését is választjuk, sajnos elég sokba (megközelítőleg 500.000-800.000 Ft/félév) fog kerülni. Az OKJ képzés nagyjából egy egyetemi félév árának a feléből megszerezhető.
Tételezzük fel, hogy ezen már mind túl vagyunk és az exponáló gombon izzik az ujjunk. Nincs más hátra, mint kiváltanunk az egyéni vállalkozói igazolványt, vagy megalapítani saját cégünket, azt a szerencsés helyzetet most nem vesszük figyelembe, hogy valaki olyan cégben alkalmaz minket, ahol valamelyik alkalmazottnak, vagy üzlettársnak már van fotográfusi képesítése, hiszen akkor akár 8 általánossal is koptathatjuk majd fényképezőgépünk zárszerkezetét és egyáltalán nincs szükségünk a fent taglalt képesítések bármelyikének megszerzésére.

Persze sokaktól lehet hallani, hogy ha vállalkozói igazolványt online váltjuk ki (ügyfélkapus regisztráció birtokában, erre is van lehetőségünk), akkor senki sem fogja kérni tőlünk a papírt. Akik ebben bíznak, azok számára rossz hírem van, engem 2018 során két alkalommal is ellenőriztek. Az egyik alkalommal a kormányablakba kellett befáradnom, ahol a következő mondattal fogadtak: „Üdvözlöm Péter, ugye magával beszéltük, hogy képesítés hiányában ezennel kiveszi a fényképészetet a tevékenységi köréből?”. Szerencsére az ügyintéző rosszul emlékezett és büszkén lebegtettem meg előtte a (nem viccelek) nagyjából szabályos hullámos vonallal aláírt képesítésemet igazoló kékfedelest. Ennek fényében az idézésem természetesen tárgytalanná vált és továbbra is képezhettem a fényt szabadon.

A második alkalom ennél már érdekesebb helyzet volt. Képeim felhasználási jogát értékesítettem egy kiadónak, akiket alig két hét elteltével arra köteleztek, hogy kérjenek be minden korábbi partnerüktől, (akivel fotózás, vagy videózás miatt kapcsolatba kerültek) egy nyilatkozatot miszerint jogosultak az adott tevékenység végzésére, illetve az ezt igazoló dokumentum másolatát.

Tehát, ha saját nevünkben, külső segítség bevonása nélkül akarjuk fényképész (vagy mint a fenti példa is mutatja videókészítés) szolgáltatásunkat értékesíteni, nincs kibúvó, mindenképpen szükségünk lesz egy a kormányablak, NAV és további hivatalos szervezetek által elfogadott képesítés megszerzésére.
Amivel természetesen nincs is semmi baj, hiszen nem mindenkinek kell feltétlenül fényképésznek lennie, ahogy orvosnak és jogásznak sem, viszont jó lenne, ha azok akik valóban szeretnének egy bizonyos foglalkozást elsajátítani és erre akár még a nehezen megtakarított pénzüket is rááldozzák, bizonyítványuk mellett a naprakész tudást is zsebre vághatnák a záróvizsga befejeztével.

*Ez a cikk kizárólag iránymutatásként született. Az aktuális és érvényben lévő törvényekről, szabályokról, mindenképpen érdeklődj a hivatalos szerveknél! 

Szólj hozzá!